Gankutsuou -The Count of Monte Cristo
Tartalom:
Dumas regényét bevallom, még nem olvastam, de az anime kedvéért belenéztem, hogy nagyjából lássam a különbségeket. Bizony akadnak, tehát aki a könyvet már ismeri, azt is fogják érni meglepetések. Mivel az anime műfaját tekintve a dráma mellett a sci-fi besorolást kapta, nem meglepő, hogy a cselekmény jócskán a jövőben játszódik, mikor már az űrutazás is van olyan fejlett, hogy a szomszédos csillagrendszerekbe való átjárkálás sem akadály.
A két tizenéves arisztokrata, Albert de Morcerf és legjobb barátja, Franz is épp kalandos körúton vannak, aminek utolsó állomása a közeli Luna. Itt az utcai karnevál után az operában furcsa alakra figyelnek fel az egyik páholyban, akivel később a hotelben is találkoznak. Albertet annyira magával ragadja a különös idegen személyisége, hogy pár közösen elköltött vacsora és egy veszélyesebb kaland túlélése után teljesen a bizalmába fogadja és meghívja párizsi otthonába a férfit, aki csak Monte Cristo Grófjának nevezi magát.
Először mindenki nagy érdeklődéssel fogadja a jóképű, udvarias és mérhetetlenül gazdag, mégis hátborzongató jövevényt, aki Párizs új lakójaként Albertet kéri meg, hogy vezesse be a társaságba és mutassa be családjának, illetve barátainak. Hamarosan azonban botrányok és tragédiák ütik fel a fejüket a város legelőkelőbb házainál és idővel majdnem mindenki a Grófot okolja, csak Albert tart ki mellette barátai tiltakozása ellenére is… A történet során szinte valamennyi szereplőről kiderül, hogy nem az, akinek mutatta magát, hogy egyedül a fiataloknak romlatlan és sötét titkoktól mentes a lelke és persze szép lassan arra is fény derül, mi hajtja a Grófot szörnyű terve véghezvitelében és hogy nagyjából mi is az a Gankutsuou.
A látványvilágtól sokak hátán felállhat a szőr, valóban eléggé szürreális és művészieskedő, eszméletlen mennyiségű CG-vel és szemet kápráztató színkavalkáddal, a szokatlan megoldásokról nem is beszélve, mint pl. a ruhák mintáinak furcsa mozgása, mintha egy külön textúra lenne rájuk vetítve. Bevallom, eleinte nekem is kicsit sok(k) volt, de szerencsére a készítők sosem estek át a ló túloldalára és a szemfárasztóbb részeket általában visszafogottabb, nyugodtabb képek váltják fel. Ráadásul ha valaki vevő erre a látványvilágra, pár rész után teljesen meg fogja szokni. Előfordulnak földönkívüliek és egyéb vicces néznivalók is, meg eleve sajátos hangulata van a műnek azáltal, hogy a 19. századot idéző épületek, ruhák és lovaskocsik meglepően jól megférnek az ultramodern űrhajók és computerek mellett. Összességében nagyon szépnek találtam az animét és a GONZO alkotásaira általában nem is nagyon lehet panasz ilyen téren.
Nagyon hangulatos elem, hogy az egyes epizódok elején az előző rész rövid összefoglalása franciául hangzik el (elvégre hőseink mind franciák), az OP és ED zenéinek pedig angol a dalszövege, így még a viszonylag átlagos földi halandó is érthet belőlük valamit és véleményem szerint mindkettő fantasztikusan jól sikerült muzsika. Az OP lassú, szomorkás-szerelmetes és megsejtet bizonyos dolgokat a történetből, a (képileg is) „örjöngősebb” ED pedig a Gróf gonoszabbik, bosszúszomjas énjét villantja meg. A történet közben megszólaló zenék némelyike nagyon fülbemászó és igazán eredményesen fokozza az izgalmakat, a hangeffektek pedig szintén a helyükön vannak. A seiyuukról csak annyit, hogy Nakata Jouji szolgáltatja a Gróf úr hangját és mivel személyes kedvencemről van szó, nem tudok nem elfogult lenni; ennyire hátborzongatóan gonosz kacajt senki mástól nem hallottam még, szerintem nem véletlenül ő lett Alucard (Hellsing) állandó hangja is. Egyébként is olyan sajátos az egész hanghordozása, hogy az ilyen kicsit régimódi, méltóságteljes és valamelyest háborodott karakterekhez a lehető legtökéletesebb választás.
Aki szereti a lebilincselő, fordulatokban és érzelmekben bővelkedő szomorkás történeteket, ráadásul a látványt is meg tudja emészteni, hatalmas élménnyel lesz gazdagabb, ha végignézi a Gankutsuout.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
