By:Nagy Nikoletta
Kötelesség
Álmok, eszmék! minek ti nekem,
hisz az élet csak kötelességből áll:
Köteles az ember tanulni, dolgozni,
Köteles jól teljesíteni,
Köteles nap mint nap felkelni,
Köteles élni és lélegezni
S köteles elfeledni azt ami jó és kellemes!
S ha nem teszi meg amit kell?
Mi lesz? Mi lesz ha nem hajlandó?
Összedől a Világ?
Vagy épp hogy újjá éled?!
Zengik az ünnepek: Szabadság!
De ez a fogalom tényleg létezik?
Már nem érzem,…
Valaha tudtam, akár két kézzel fogni is,
de ez az idő
már csak álomnak tetszik.
Igaz volt…egyszer…valahol…
messze innen.
Mert Itt csak a kötelesség zakatol, mint
búgó, pöfögő, régi gőzös a vágányokon.
Ontja mérges füstjét a kék ég felé,
eltakarja vele a Napot!
Elvesz minden reményt! A szent sötétséget
a sértő, bántó fénye metszi ketté!
Zakatol, csattog, kong,
mert csak üresség van benne.
Az emberek önként ugranak e vonat elé!
Nem félve a haláltól!
Mint bolyongó holtak
járnak az élettelen életükben,
elfecsérlik a létük utolsó morzsáit is.
Majd siratják…
de akkor már hiába!
|