A végső határig

By: Suy Raika

10.fejezet

Kaa-yim egy valóságos rabszolgahajcsár volt.

Addig csináltatott Suy-val egy ütést vagy egy rúgást, míg az tökéletes nem volt.

Ráadásul Suy-nak attól a hónaptól kezdve nem csak a Seikan Jissen-t kellett tanulnia, hanem bemelegítésként le kellett futnia azt a száz kilométert is, ami az első szint feladata volt.

Az önmagában nem is volt annyira fárasztó, de utána estig folyamatosan, megállás nélkül ütni, rúgni, elugrani az ütések elől, nagy dübbenéssel földre kerülni már igazán kimerítő volt.

Kaa-yim nem szerette a fél vagy a befejezetlen munkákat, nem csak önmagától, de másoktól is elvárta a tökélyt.

Suy sajnos messze állt még ettől, úgyhogy Kaa-yim nem egyszer kiabált vele, amit a lány kezdett nagyon unni.

Nem szólt vissza, mert most ő volt a tanítója, de nagyon szívesen kikaparta volna néha azt a szép, karmazsinvörös szemeit.

Nem egyszer fordult elő, hogy sötétedés után értek csak haza.

Suy-nak enni is nehezére esett és szőnyegére szinte úgy zuhant le.

Reggel jobban fájt minden porcikája,mint este, s komolyan fontolóra vette azt, hogy ő bizony aznap lustálkodni fog.

De Kaa-yim eltökéltsége rá is átragadt, nem engedte önmagának a henyélést.

Mindig arra gondolt ilyenkor, pár év múlva már elég erős lesz ahhoz, hogy ellenálljon az ilyen piti dolgoknak is.

Csak a hozzávezető út ne lenne ennyire hosszú és fáradtságos.

Suy a hónap utolsó felében már kezdte egyre jobban művelni a Seikan Jissen-t, igaz, még csak a felszínnel ismerkedett meg, de már ebből is látszott, mennyire hatékony és veszélyes fegyver lehet annak a kezében, akit megtanulja tökéletesen alkalmazni.

Suy maga sem tudta örülni vagy sírni lett volna kedve, amikor Shimobe egy hónap múlva sem tért vissza.

Valószínűleg az utóbbi.

Kaa-yim előtt való este valamiféle dicséretet mondott neki, amiért egészen elfogadhatóan tanulgatta a Seikan Jissen-t.

Suy szerint jobb lett volna, ha meg sem szólal, annak több haszna lett volna.

Másnap Kaa-yim nem fél hatkor, hanem nyolckor ébresztette, s így felelt, mikor Suy rákérdezett ennek okára.

-Ez a hónap nagyon kimerítő lesz.

-Fárasztóbb, mint az eddigiek? - vonta fel a szemöldökét Suy.

-Sokkal. - helyeselt Kaa-yim. - Ezen a szinten a fegyverek használatát fogod elsajátítani, de különösebben csak az egyiket.

-Melyiket?

-Amelyiket kiválasztod magadnak. - felelt nyugodt hangon Kaa-yim, mire Suy ismét meglepődött. - Három hétig fogsz gyakorolni különböző nindzsafegyverekkel. Ennyi időd lesz arra, hogy eldöntsd, melyik a legerősebb a kezeid között.

Suy elgondolkodva bólintott.

-Neked a katana az, ugye?

-Igen, de most induljunk! Kemény hónapunk lesz.

Kaa-yim nem nagyon találta el a jelzőt a hónapjukat illetően.

Ugyanis az olyan volt, mint négy hét a pokolban. Suy nem tudta, milyen lehet a pokol, de a Kaa-yimmel töltött idők annak tűntek.

Most elmaradt a bemelegítő futás, ennyivel is több energiája maradt aznapra Suy-nak. Szüksége is volt rá.

Kaa-yim az első héten láncos vagy íjas fegyvereket adott a kezébe, de azok nem nagyon váltak be.

Ilyen fegyver volt például a Kuszarigama, ami egy, körülbelül másfél méter hosszú láncsort jelentett, mindkét végén borotvaéles sarlóval.

Suy-nak ezzel az volt a problémája, hogy mindig veszélybe hozta az életét, ha megforgatta: kis híján megfojtotta magát vele, de a fővesztés is a veszélyek közé volt sorolható.

Ott volt még a Kuszari-fundo, ami ugyanez volt, csak sarlók nélkül. Na ez már egészen Suy elvárásainak. Egyszer sem próbálta meg kioltani az életét.

Sőt! Rá jött arra is, hogy Kaa-yim fegyvere, vagyis a hosszú kard ellen tökéletes eszköz. Ugyanis, ha valaki megtanulta a tökéletes használatát, egyszerűen a kard pengéjére csavarja, s kirántja azt tulajdonosa kezéből. De Suy-nak nem nagyon ment ez a kardkörélasszózás.

Ám a legveszélyesebb fegyver Suy kezében a Yumi, azaz a nindzsaíj volt.

Ha ő egyszer útjára engedett egy nyilat, az repült mindenfele, csak oda nem, ahová Suy szerette volna. A Yumi-ról tehát ennyit.

Kaa-yim a második héten hosszúfegyvereket adott a kezébe, mint a dorongot vagy a naginatát.

Egyik sem bizonyult halálos fegyvernek a lány kezeiben. Halálos csupán annak a szerencsétlennek volt, aki az útjába tévedt, ha Suy elkezdte használni.

Kaa-yimnek nem egyszer kellett félreugrania előle, különben szép kis sebeket kapott volna a testére.

S a harmadik héten következtek a vágóeszközök.

Suy először egy katanát kapott, ám az sohasem állt rendesen kezére, sem támadásnál, sem védekezésnél. Kaa-yim mindig kiütötte a kezéből, s néha hajszál híján nem vágta csak meg a lányt.

Tehát a katana is kilőve.

A nindzsa-kent Suy már egész ügyesen kezdte használni a harmadik hét közepe felé, hogy már szinte el is döntötte, ezt választja, ha nincs más.

Ám minden megváltozott, amikor a kezébe fogta a sai-kat.

Már akkor tudta, hogy ez lesz az ő fegyvere.

Első nap még csak tanulgatás szintjén vagdalkozott vele Kaa-yim ellen, aki mellesleg minden fegyver ellen katanájával küzdött.

A második nap viszont kezdett ráérezni az ízére, s miután Kaa-yim mutatott neki néhány kivételes mozdulatot a fegyverrel, kijelentette:

-Nekem ez kell!

Kaa-yim elmosolyodott, s megcsóválta a fejét.

Az ő reakciója is ugyanez volt, amikor elkezdte tanulni a katana használatát.

Suy attól kezdve nem is fogott más fegyvert a kezébe.

Azt viszont Kaa-yimnek is el kellett ismernie, hogy az az utolsó hét még a számára is kemény volt, mert nagyon is oda kellett figyelnie Suy mozdulataira, melyek napról napra jobbak és gyorsabbak lettek.

Ha így halad tovább, talán azzal a két késsel felülkerekedik Kaa-yimen és a kardján.

Meg kellett hagyni, Suy jól bánt a saival. Ezt a fegyvert neki találták ki.

-Na, még egy órát gyakorlunk, aztán hazamegyünk. - állt fel Kaa-yim a tíz perces pihenőből.

A hónap utolsó napja volt és lassan már este is. A nap már a látóhatár alá esett, s már a csillagok fénye is látszódott.

Suy a kezeit nyújtotta Kaa-yim felé, mire ő nagyot sóhajtva felsegítette kétlábra.

Kaa-yim számára eleinte furcsa érzésnek bizonyult a lánnyal való érintkezés, mint amikor például a karjaiban vitte haza, de különösen, mikor a Seikan Jissen-t tanulták. Rengetegszer érintették meg egymást, akkor kezdte megszokni.

Most, hogy rápillantott Suy-ra rájött, mennyire fontossá vált a számára.

Maga sem értette ennek az okát, de az együtt eltöltött hónapok egy nagyon szoros kapcsolatot alakítottak ki közöttük.

Azt mindig is tudta, hogy Suy különös tisztelettel adózik a személye iránt, de arra csak ő is most jött rá, milyen létfontosságú lett számára a lány.

Teljesen megváltozott az élete, miután Suy belétoppant.

Azelőtt csak a bosszúvágy éltette, mindenkit gyűlölt maga körül, de leginkább önmagát.

Magát, amiért képtelen volt megállítani Meyani-t.

A düh még most is elöntötte, ha a nővérére gondolt, de már nem ugyanaz a fékezhetetlen, gyilkos indulat.

Suy miatt immár csak szimpla harag maradt.

Talán azért, mert Suy ébresztette rá arra, hogy megbocsátani tudni kell.

Suy rengeteg emberre haragudhatna, ha akarna, de ő mégsem haragszik senkire.

Ott volt például Meng-yi vagy az édesanyja, aki ezer meg ezer megválaszolatlan kérdéssel hagyta őt magára.

Suy-nak eme tulajdonságát Kaa-yim őszintén csodálta. Ahogy a lány kitartóságát is.

Rengeteg akadály gördült már elé ezen öt hónap alatt, de Suy mindegyikkel megbirkózott.

És bátorságát mindig Kaa-yimból merítette.

Ó, igen! A fiú ezt is jól tudta. S ez mindig jóleső érzéssel töltötte el a lelkét.

Mikor már fél órája hadakoztak Suy-val, Kaa-yim érezte, hogy valaki közeledik az erdő irányából.

Egy másodpercre azt hitte, hogy ellenség, de aztán rájött, nem az.

Közben a figyelme elterelődött, így Suy kis híján lenyisszantotta a nyakát.

De a lány még idejében megállította karját, úgyhogy a penge egy miliméterre volt Kaa-yim nyakától.

-Lassulsz! - nevetett rá Suy, bár tudta, hogy valami elvonta a fiú figyelmét a küzdelemről, s csak ezért sikerült győzedelmeskednie.

-Gratulálok! Ez nem semmi! - hallatszott egy nevető, ismerős hang.

Suy hátrafordult, s Shimobe-t pillantotta meg.

Az tapsolva közeledett feléjük, közben vigyorgott.

-Shimobe! - kiáltott fel boldogan Suy, s a férfi nyakába vetette magát.

Az hahotázva kapta fel, s pörgette meg a levegőben a lányt, majd letette a földre.

-Nocsak, Suy! Mintha erősebb lenne a szorításod! - nyomkodta meg Suy karját Shimobe.

-Azért, mert nagyon sokat edzettem. - felelte büszkén feltartott fejjel a lány.

Ekkor Kaa-yim is melléjük ért.

-Egy szavát se hidd el! Reggelenként úgy kellett kirugdosni az ágyból és egész nap csak henyélt.

-Te kis hazudós! - kiáltott fel sértetten a lány, s jó erősen vállonbokszolta a fiút.

-Au!... - dörzsölgette fájó karjait vigyorogva Kaa-yim. - Na jó! Valamicskét azért mégis csinált.

Suy bólintott, így igazolva Kaa-yim mondatának igazát.

-Akkor pont jókor érkeztem, mielőtt Suy teljesen elpuhult volna. - jegyezte meg Shimobe.

-Ez nem igaz! - ellenkezett hangosan a lány. - Még ugyan jól csináltam mindent, igaz Kaa-yim?

A fiú válasza csak egy sejtelmes mosoly volt.

-Képzeld, Shimobe! A sai lesz a fegyverem mostantól. Már akkor tudtam, amikor a kezembe vettem.

-Igen, ez így szokott lenni. - bólintott helyeslően a férfi.

A hazavezető úton végig csevegtek mindenféle dologról, s Suy öröme a tetőfokára hágott.

Aznap este mindenki nagyon vidám volt. Csodával határos módon még vacsora közben is beszélgettek, pedig azelőtt ez még sohasem fordult elő.

A vacsora befejeztével pedig nem ment el mindenki azonnal, mert Shimobe megkérdezte:

-Suy, emlékszel, mit mondtam az edzésed második nagy szakaszáról?

-A chakrámat fogom megtanulni használni. - felelte Suy.

-Pontosan. Úgyhogy holnaptól úgy készülj, hogy a belső energiád fogod hasznosítani. Gondolom fárasztó napod volt ma, de holnaptól sem lesz könnyebb.

-Egyedül is elrendezem a konyhát. Menj és pihend ki magad. - szólt neki Mushume, amikor Suy visszafordult.

-Akkor jó éjszakát. - azzal elment.

-Nos, Kaa-yim. Várom a beszámolót. - mondta Shimobe, amikor már mindketten a nappali szőnyegein ültek.

-Felettébb jól teljesített a lány. - kezdte a fiú. - A Seikan Jissen alapjait szinte tökéletesen elsajátította és rálelt az igazi fegyverére.

-Végig próbáltattad vele az összeset?

-Igen, de a sai kivételével egyikkel sem találta meg az összhangot. Ma este, mikor észrevettem, hogy jössz, elterelődött a figyelmem. Csak erre várt, rögtön ki is használta az alkalmat.

-Igen, ennek én is szemtanúja lehettem. - mosolygott az emléken Shimobe, majd kissé feszült hangon ezt kérdezte: - És te? Hogy érzed magad?

Kaa-yim már régóta számított erre a kérdésre, de meglepte mégis, amikor apja pont most tette fel neki.

-Hiszen úgyis tudod!

Ettől a három szótól Shimobe ismét megnyugodott.

Tudta, hogy ez a két hónap teljesen ki fogja cserélni a fiát, de azt nem gondolta, hogy ennyire.

Suy olyan hatással volt rá, mint szikkadt talajra a hűsítő nyári zápor.

Kaa-yim tekintete ismét megtelt élettel, s többet nevetett, mint azelőtt egybevéve.

Most is mennyit incselkedett már Suy-val!

Kezdenek egyre erősebb kapcsolatot kiépíteni egymással.

Suy mindig is bízott Kaa-yimben, ám fia bizalmát nagyon nehéz elnyerni.

Suy-nak viszont lassan ez is sikerülni fog.

Hiszen Kaa-yim még a saját szüleiben sem bízott meg feltétlenül, ami mindig is elszomorította Shimobe-t.

Ám Suy gyógyír lesz Kaa-yim minden sebére.

Sebzett lelkét egyedül Suy fénye gyógyíthatja meg.

Suy végre arra a szintre érkezett, amire már a kezdetektől is vágyott.

Mindig is szerette azokat a feladatokat, amelyekben a chakráját kellett használnia.

Ebben igazán jó volt. Persze a Simazukkal eltöltött hónapok során megtanulta, hogy nem jó ötlet, ha elbízza magát.

Tehát most sem tette ezt.

De azért örülni lehetett neki, nem?

A szokásos időpontban a szokásos helyen kezdték meg a gyakorlást.

-Suy, gondolom nem zavarna téged, ha mostantól Kaa-yim is veled edzene. Ugyanis ő is azon a szinten van, mint te, csak ő már előrébb jár.

-Amíg nem nevet ki, maradhat. - adta ki az ultimátumot figyelmeztető hangon Suy. - De ha egy vigyort is meglátok a képeden!!!

Kaa-yim alig bírta visszatartani röhögését, ezért hangos köhögéssel rejtette el azt.

-Majd igyekszem.

-Tehát, Suy. - csapta össze tenyerét Shimobe. - Mondd el nekem, mit tudsz a nindzsucuról, a gendzsucuról és a taidzsucuról.

-Hát a nindzsák alapvető technikáinak csoportjait nevezik így, amikhez chakrát kell használniuk. - mondta gépiesen az egykor bemagol szöveget Suy. - A nindzsucu azt dönti el, hogy a nindzsa milyen beállítottságú. Eszerint lehet tűz, föld, víz vagy szél, de ez csak a négy alap, ebből fejlődött ki a villám, a fű, vagy például a fény. A gendzsucu pedig magába foglal minden dzsucut, mint a klóndzsucut vagy mondjuk a testidéző dzsucut. Ezt keverni lehet a nindzsucuval, így születnek tűzstílusú vagy földstílusú dzsucuk. A taidzsucu pedig olyan harcmodor, mint mondjuk a Seikan Jissen.

-Pontosan. - bólintott Shimobe. - Meng-yi mit mondott, a három közül melyik az erősséged?

-Szerinte a gendzsucu, de tűrhető a nindzsucum is.

-A lehető legjobb. - mondta vidáman Shimobe. - Ha nem ezeket mondtad volna, az sem lett volna baj, mert a kezeim alatt úgyis azok lennének a legjobbak. Persze mindhármat meg kell tanulnod tökéletesen használni. - tette hozzá Shimobe. - Akkor most mutass nekem egy gendzsucut és egy nindzsucut egyszerre.

Suy már éppen csinálni akarta, amikor megtorpant.

-Majdnem elfelejtettem, hogy én már nem is vízbeállítottságú vagyok, hanem villám.

-Na és? - vonta meg vállát közönyösen - Csináld!

-De..

Shimobe határozott rbajleszhanemcsinálod!r1; pillantása beléfojtotta a mondatot.

De mi lesz, ha elő sem tudja hívni a chakráját? És ha sikerül is, tudja majd uralni?

Koncentrálni kezdett, s felkiáltott:

-Villámklón dzsucu!

Mellette két oldalán két-két klónja jelent meg a füstben, melyek tökéletes másai voltak Suy-nak.

-Hát mégiscsak sikerült! - ugrándoztak örömükben a Suy-k, még meg is veregették egymás vállait.

-Na, elég volt! Belőled egy is sok, nemhogy öt!

Suy-t nem lombozta le Shimobe megjegyzése, mert öröme nagyobb volt.

Hirtelen rengeteg chakrát érzett magában, s rájött, hogy képes lenne abban a minutumban akár több ezer klónt is létrehozni.

-Volt egyszer egy villámnindzsaismerősöm. - kezdte Shimobe. - tőle láttam néhány villámtechinákat, amit el is fogok magyarázni neked, de persze rengeteg technika van még, amelyekre azonban magadnak kell rájönnöd.

-Hogyan lennék képes rá?

-Egy kis fantáziával.

Suy ezt nem igazán értette, de mindegy! Tanulni akart.

-Akkor mától kezdve, fél évig az lesz a feladatod, hogy megtanuld tökéletesen használni a Fehér Chakrádat.

Suy abba még bele sem gondolt, hogy chakrája villámbeállítottsága miatt immár fehér a kék helyett.

Akkor a Simazuk chakrája piros lehet.

-Mától kezdve én csak az elméletben leszek mestered, mindenben, ami gyakorlat, az Kaa-yimmel fogod végrehajtani. Ő dönti el, a három Dzsucu közül melyiket tudod alkalmazni a legjobban. Tehát úgy dolgozz, hogy ezentúl ő fog értékelni téged, és keményen megfizetsz azért, ha nem dolgozol eléggé, márpedig Kaa-yim magasra teszi a mércét.

-Igen, erre már magamtól is rájöttem. - dünnyögte mérgesen Suy.

-Akkor, kezdjük is el az edzést.

Aznap Suy egyfajta villámtechnikát tanult meg, melyet Shimobe magyarázott el neki előtte.

Különös érzés volt a villámchakra.

Sokkal erősebb, sokkal intenzívebb volt a víznél. Sokkal több erő rejlett benne. Bár Suy még nem igazán tudta megcsinálni azt, amit Shimobe és Kaa-yim vártak el tőle, de azért keményen próbálkozott.

S minden munkának egyszer megérik a gyümölcse.

Suy feladata aznap a Villámököl támadás megtanulása volt. Ez azt jelentette, hogy chakráját öklébe kellett gyűjtenie, s így a földbe ütni.

Shimobe azt mondta neki, hogy ezt addig kell csinálnia, míg a lyuk mélysége legalább egy méter nem lesz.

Igen, Suy élete ettől a naptól kezdve 180 fokos fordulatot vett.

Valóban úgy történt minden, ahogy Shimobe megjósolta neki ez eltöltött első este.

Minden egyes dologért meg kellett küzdenie, nem voltak szolgálói, akik minden munkát elvégeztek helyette, de volt mostmár családja, ahol teljes jogú tagnak érezhette magát, nem közösítették ki, mindent megosztottak vele.

Simazu lett ő is.

És talán mindezen okok miatt lett képes a lány arra, amit halott anyjának fogadott meg egykoron: jobb harcos lesz belőle, mint Go-Daigo-ból, vagyis az apjából.

És Suy, ha a kiképzéssel eltöltött éveit izgalmasnak találhatta, akkor vajon mit szólna az azutáni időkhöz? Amikor társaival talán a világot mentik majd meg felbecsülhetetlen ererjükkelr30;.

Második rész hamarosan következik..